e-mail cím: healthalternativa2018@gmail.com


   FEJLESZTÉS ALATT    

  Vízió - Az egészségügy jövőképe

 
Általános egészségpolitika
Népegészségügy
Egészségügyi ellátórendszer
Az egészségügy dolgozói
Egészségügyi finanszírozás
Minőségügy, betegbiztonság
Egészségügy szervezete irányítása
A megváltozott betegszerep
Egészségügyi informatika
A köz-és a magán együttélése

Az egészségügy ma már a közbeszéd fősodrába ért, de a „megoldástérképeken” nem találjuk az egészségpolitikát, nincs valós párbeszéd a megoldáskeresésről, az egészségügy jövőképéről. A Healthalternativa nevű Google csoport által kidolgozott Vízió célja, hogy szakmai vitákat kezdeményezzen az egészségügy jövőképéről, a lehetséges alternatívákról.

A csoport  együttműködése laza,  nem  strukturált, fzikai szervezetként nem is létezik. Valójában értékes emberek laza web alapú felülete, melyet a tagok igen eltérő aktivitással használnak.

A csoport politikamentes, pártkötődés nélküli, de egyfajta értékközösséget alkot, amelyben a szolidaritás, a szubszidiaritás, a rendszerszintű hatékonyság javítása, illetve a populációs egészségi állapot maximalizációjára való törekvés és a demagógia elutasítása jelentik a meghatározó érték-pontokat. Emellett közös célunk a rendszer szereplőinek az elégedettségének növelése, a gyógyítás és gyógyulás közérzetének javítása.

Meggyőződésünk, hogy a technológiai fejlődés, a megváltozott morbiditási és társadalmi környezet miatt az örökölt rendszer kizárólag többletforrásokkal és korrekciókkal nem tartható fent, új modelleket, új megoldásokat kell keresni.

A "Vízió" a csoport közös álláspontját tükrözi, de a háttérdokumentumok egyes szakétők önálló, nem egyeztetett  munkái.

A munka eredményét bárki használhatja, és a további munkában mindenkire számítunk, aki az itt közölt vízió értékrendjével, céljaival egyetért.

A kifejtéshez szánt dokumentumokat, véleményeket a healthalternativa2018@gmail.com email címre várjuk.


 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 

Alapvetések

1.      Az (orvos)tudomány fejlődése, a megváltozott demográfiai, megbetegedési és kulturális viszonyok miatt az egészségügyi rendszernek a 20. század második felére jellemző formája – a létező technológiák kvázi-teljeskörű biztosítása biomedikális szemléletű közfinanszírozású rendszerben – nem tarható fenn.

2.      A populációs szintű jó egészségi állapot a nemzet legfontosabb erőforrása, azaz GDP termelő. Ennek feltétele a társadalmi igazságosságot megvalósító, szolidaritáson alapuló és erőforrásokkal megfelelően ellátott, hatékony működésű egészségügyi rendszer.

3.      Az egészségügyi rendszer egyformán fontos két alapelve a szolidaritás és a szubszidiaritás. Az igazságosság ma reálisan azt jelenti, hogy a társadalmi méretben mindenki számára biztosítható ellátásokhoz mindenkinek hozzá kell jutnia jövedelmi helyzetétől függetlenül. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy ma már nem biztosítható mindenkinek minden technológia korlátozás nélkül. Ezért meg kell határozni a közfinanszírozás tartalmát (ellátási csomag).

4.       A jövő egészségügye egyre összetettebb lesz, a differenciált igényekhez és differenciált képességekhez csak egy sokszínű rendszer tud hatékonyan alkalmazkodni. Ezért a reális jövőképben egységes szabályozással, egységes ellenőrzéssel az állami (közfinanszírozott) és piaci szegmens együtt alkot egy egységes, átjárható/egymásra épülő ellátórendszert.

5.      Az ellátórendszer szerkezetét, az egyes szintek kapacitását/igénybevételi tömegét hozzá kell igazítani a megváltozott szükségletekhez és új technoló­giai lehetőségekhez. Az egészségügyi rendszer egyik legfontosabb képessége az adaptivitás.

6.      Az egészségügy működése költségvetési oldalról mindenképpen többletforrást igényel, de a fenntarthatóságnak a hatékonyságjavulás és az igények reális szinten való elismerése ugyanolyan fontos feltétele. Ennek az egészségügy részéről feltétele a működés mérése és transzparenciája, és része a betegek egészség- és költségtudatosságának javulása. (Az egészségügy meghatározó forrása a közpénz, ezért a közpénzek hatékony felhasználása – a terápiás együttműködés – a betegeknek is kötelessége, érdeke.)

 

Népegészségügy

A populációs egészség feltételeinek biztosítása összkormányzati feladat, és alap­vetően nem ágazati kompetencia. Ebben kiemelt feladata van a szociálpolitikának, oktatáspolitikának, környezet-politikának, és általában az életmód-befolyásolásnak. Az egészségügyi kormányzat feladata etekintetben:

  • Az igazságos hozzáférésű, az egyenlőtlenségeteket korrigáló és/vagy kompenzáló egészségügyi ellátórendszer szervezése, működtetése, felügyelete.
  • A közegészségügyi feladatok ellátása.
  • A népegészségügyi (prevenciós, egészségfejlesztési) feladatok szervezése, rész­ben ellátása (együttműködés az oktatási, környezetvédelmi, szociális tárcával).
  • Olyan finanszírozási és ösztönzési rendszer kialakítása, amely ösztönzi a szerep­lőket (ellátók és ellátottak) az egészség megóvására, szűrésen való részvételre, egészségtudatosságra.
  • A legnagyobb társadalmi terhet okozó betegségek leküzdésére komplex progra­mokat kell szervezni a primer prevenciótól a hightech csúcsellátásig. A prevenció, a szűrés nem önálló, független (kampány)tevélenység, hanem egy komplex rendszerbe (edukáció-szűrés-gondozás-kiemelt terápia-utógondozás) ágyazott.

A jövő egészség-felelősségében bizonyosan erősödni fog a színtér jellegű megközelí­tés. Növekszik a helyi közösségek, a lakókörnyezet, a munkahelyek szerepe, amelyek integrálhatják a mai foglalkozás-egészségügyi ellátást a munkahelyi egészségfejlesztő programokkal és a társadalombiztosítás által finanszírozott gyógyító ellátásokkal, akár vegyes finanszírozási modellben is.       
Az egészségfejlesztésben, prevencióban az iskoláknak is aktívabb szerepe lesz.

Ellátórendszer

A jövő egészségügye szabályozott (protokoll-alapú), átlátható, nyilvános eredmé­nyességű működésen és együttműködésen alapul (CBM - Cooperation Based Medicine). A gyógyítás egyre inkább team munkává válik. Ez nem csak az ellátók együttműködését jelenti, hanem a betegek együttműködést is. A jövő egészségügyének kulcsa, „fordítókorongja” az info-kommunikációs technológiák (IKT) általános haszná­lata. Ez teszi team munkává a gyógyítást, ez az alapja a tudásmegosztásnak, kollektív tudáson alapuló gyógyításnak, és ennek segítségével a gyógyítás tere kitágul és a beteg felé tolódik el, aki ezeken az eszközökön keresztül aktív résztvevője gyógyításának.

Az egészségügy feudalisztikus és paternalisztikus viszonyrendszerét úgy az ellátók belső viszonyában, mint az orvos-beteg viszonyban a partneri együttműködési viszony váltja fel.

A megbetegedések összetételében tovább fog növekedni a nemfertőző, krónikus megbetegedések súlya. A daganatterápiában van remény az áttörésre, de növekedni fog a pszichiátriai és mentális megbetegedések szerepe, súlya, és ez új szemléletet és a vonatkozó ellátórendszer átalakítását is igényli.

A jövő gyógyításának így egyaránt fontos szereplője a közösségi ellátórendszer, a magánegészségügy és az információtechnológiai támogatást kapó beteg.

Az igazságos hozzáférésű, hatékony és biztonságos ellátást garantáló egészségügyi ellátórendszer

  • a lakosság-közeli ellátások (közösségi ellátásra épülő emelt kompetenciájú alapellátás mikrotérségi egészségházakban és egynapos sebészetet és nappali kórházat is magába foglaló rendelőintézetek) megerősítésén,
  • a progresszivitás elvét kompetenciákban is megvalósító differenciált feladatú kórházrendszeren (a folyamatos ellátást nyújtó báziskórházak és a kiemelt ellátások koncentrálása (centrumok),
  • piaci elemeket bevonó, de határozott fejlesztéspolitikán, ehhez kapcsolt szabá­lyozott, átlátható és megkövetelt betegutakon,
  • az ellátók és az ellátottak IKT eszközökkel megerősített együttműködésén,
  • nyilvános minőségi mutatókon, és ezen (is) alapuló forráselosztáson    
    alapul.

Mindez a képzés, szakképzés átalakítását is ki fogja kényszeríteni. A technológiai és informatikai/tudás-technológiai fejlődés olyan mértékű, hogy a hagyományos orvosi tudás mellett egészen más készségekre és képességekre van szükség. Ezért orvosok, egészségügyi szakemberek olyan gyakorlatias szemléletű képzést kapnak, amely alkal­massá teszi őket az életfogytig tanulás képességének elsajátítására. Ennek eredménye a kompetenciák folyamatos újraértékelése, a jelenlegi orvosi feladatok egy részének delegálása, a szubszidiaritás elvének érvényesülése a gyógyítás szereplői között. A jövő oktatása csapatjátékosokat képez, akik mind a beteggel, mind a munkatársaikkal (ideértve a horizontális és vertikális rétegeket is) csapatként tudnak együttműködni. Ennek feltétele, hogy az egészségügy dolgozói az egészségügyi ismeretek mellett a rendszerrel kapcsolatos és szervezési ismeretekkel is rendelkezzenek.

A képzés tervezése a jövőben az alábbi algoritmusra épül: előbb kell megtervezni az egészségügyi ellátórendszer elvárt szerkezetét, az ehhez szükséges HR igényt és kompetencia-szinteket, majd ehhez lehet magát a képzést mennyiségben és minőség­ben igazítani.

Az ellátórendszer szerkezetében a jövőben sokkal jobban elkülönülnek az egyes ellátás-típusok (aktív ellátás, rehabilitáció, szakápolás), de szervezetileg jobban elkü­lönülnek az akut (sürgősség) és az elektív ellátást nyújtó intézmé­nyek/intézményrészek is. Markánsabban érvényesül a progresszivitási elv, de a progresszivitás nem egy országos piramis, hanem az esély- és hozzáférési egyenlőtlen­ségek csökkentése érdekében regionális piramisok együttműködő hálózata.

Az alapellátás nem egységes szervezetű - kompetenciájú, hanem többféle forma együttélésén alapul, de a támogatott modell a mikrotérségi egészségházon alapuló csoportpraxis, amely hasznosítja a praxisközösség modellkísérlet eredményeit is. A konkrét tennivalókról  itt olvashat.

A kórházi szféra tagozódik: az általános kórházak száma csökken, és ezek folyamatos üzemű sürgősségi centrumot is működtető "súlyponti" vagy bázis-kórházakká válnak, és emellett profilírozott szakkórházak alakulnak, amelyek zömmel tervezett ellátások üzemszerű ellátását végzik. A báziskórházakra építve kell kialakítani a reginális centrumok rendszerét. A hagyományos közkórházi feladatok zöme a járóbeteg centrumok egynapos sebészetére és a nappali kórházakba kerül, illetve az ápolási szféra veszi át.A kórházak szervezeti felépítése nem a hagyományos szakma szerinti tagozódású (belgyógyászat- fülészet-szemészet), hanem funkcionális, azaz az ellátási/ápolási igényhez (intenzív –szakápolás – sima hotel) igazodó osztály szerinti tagozódás átalakul a funkcionális tagozódásra, és az egyes intézmények mátrix jelleggel működnek

A sürgősségi ellátást (ideértve a Mentőket) szervezetében és irányításában  egyre inkább önálló, egymásra épülő entitássá válik.

A lakcím-lutri kiküszöböléséhez az ellátórendszer fejlesztésére, az elérési/hozzáférési normák elérése és a párhuzamosságok felszámolása érdekében évente karbantartott középtávú fejlesztési tervet kell készíteni. Fejlesztési közpénz és OEP befogadás csak a tervben szereplő fejlesztésekre igényelhető.

Az egészségügy működésében a portástól a főigazgatóig egyenszilárdságú szabályo­zottságra, protokollszerű működésre és rendre van szükség. Egy egészség­ügy van, a magánegészségügyre azonos szakmai, ellenőrzési és fogyasztóvédelmi szabályrendszer­nek és gyakorlatnak kell vonatkoznia! A minőségbiztosítás nem kipipálandó teher, ha­nem az ellátásbiztonság alapja, ezért a napi gyakorlat meghatározó rutinjává kell tenni.

Átalakul a gyógyszerellátás: egyrészt az e-recept megalapozza a gyógyszertáron kívüli gyógyszerellátás, másrészt a jövő átalakítja a gyógyszerészek szerepkörét is. Egyrészt, mint klinikai szakgyógyszerészek a kórházak, rendelőintézetek csoportpraxisok terápiás team-ének lesznek a tagjai, a másik út a „gyógyszerész gondozás” rendszere, ahol a kistelepüléseken a gyógyszer­tár ellenőrző-gondozási helyként is funkcionál.

Eredményesen gyógyítani csak partnerként kezelt, együttműködő beteget lehet. A gyógyítás tere és felelőssége kitágul a beteg felé, és a beteg a gyógyítás tárgya (passzív szereplője) helyett aktív részese lesz. Mindebben felértékelődnek az ITK eszközök. (A jövőben az egyik legfontosabb orvosi műszer az okostelefon lesz.)

A fentiek eredményeként az ellátás tömege a lakosság-közeli szintek és a beteg élet­környezete felé mozdul el. Az újtípusú, csoportpraxis alapú alapellátás átveszi a jelenlegi szakellátás rutineseteinek zömét, a szakellátás pedig a kórházi esetek egy részét viszi ki az egynapos sebészetbe és nappali kórházi ellátásba. A kevesebb, de jobban felszerelt kórházak egyrészt folya­matos üzemmel biztosítják a sürgősségi ellátást (SBO-k), másrészt üzemszerű műkö­déssel látják el a programozható ellátásokat. Mindez költséghatékonyabb, erőforrással jobban ellátható és fenntarthatóbbá, igazságosabb hozzáférésűvé teszi a vidék egészség­ügyi ellátását.

A jövő egészségügye egyre összetettebb lesz, az eltérő képességekhez és rétegzett igényekhez csak egy sokszínű rendszer tud hatékonyan alkalmazkodni. Az „egy egészségügy van” állításból következik, hogy a közösségi és a magán­egészségügy együtt alkot egy ellátórendszert, szabályozott együttműködéssel, egysé­ges ellenőrzéssel és közös informatikai rendszerrel. (A magánszolgáltatók is használják az EESZT-t.) A beteg egy ellátási sorozatban egy ellátás-szervezőtől vegyesen veheti igénybe a közösségi és a magánszolgáltatásokat, a két szféra kölcsönösen beutalhat egymáshoz.

 

 

Finanszírozás

Egyre kevesebb ember egyre több beteg egyre drágább ellátását kénytelen fizetni, és a demográfiai, a tudományos-technológiai trendek folyamatosan és kódoltan növelik az egészségügyi szükségleteket. A gyógyítás új szakasza, a precíziós - személyreszabott gyógyítás várhatóan tovább élezi a finanszírozás és az általános hozzáférés feszültségeit. Ezért reális, az igazságosságot és a működőképességet, valamint az egyéni- és a közfelelősséget összhangba hozó egészségügyi finanszírozásra van szükség.

Az igénykövető szociális biztonság csak a közfinanszírozás és a szervezett, – a köz által szabályozott – magánfinanszírozás együttműködésével biztosítható.

Forrásképzés

A társadalmi igazságosság (populációs egészségnyereség) szempontjából az a fonto­sabb, hogy az egészségügy működésének legalább 70%-át szolidaritás elvű közfinan­szírozás adja, és ez az arány a közforrások növelése miatt álljon elő. Az elvben másodlagos, hogy ez milyen rendszerben (TB vagy NHS) történik.

Ugyanakkor a magyar hagyományokhoz a társadalombiztosítás rendszere áll köze­lebb, és a jelenlegi problémákra is könnyebb társadalombiztosítási rendszerben megoldást találni.

Társadalombiztosítás

A közösségi egészségügy működését meghatározó forrásként a megerősített társada­lombiztosítás fedezi. A társadalombiztosítás megújításában egyensúlyba kell hozni szolidaritási és biztosítási elemeket. A szolidaritási elv azt követeli, hogy senki ne maradhasson ellátatlan, de ne is maradjon ki a teherviselésből. A társadalmi igazságosság azt követeli, hogy a járulékfizetésre nem képesek után az állam szükségletarányos járulékot fizessen. A versenyképesség azt követeli, hogy a munka világa felől a költségvetés, vagy az egészség- kockázat-okozó magatartás (termékdíj) felé tolódjon el a teherviselés.

A biztosítási elvből fakadó alapvető kötelesség az ellátási csomag meghatározása, (biztosítási kötvény jelleggel meg kell tudni mondani, hogy milyen kötelezettség terheli a járulékfizetőt, és a befizetéseiért cserébe mi jár neki), de a korszerű biztosítási technikákat (pl.: bónusz málusz) is intenzívebben kell alkalmazni a társadalom­biztosításban.

Az ellátási csomag meghatározásának dimenziói:

  • milyen célból, milyen kockázat miatt bekövetkezett ellátást finanszíroz a társadalombiztosítás
  • milyen szakmai tartalommal (alkalmazható technológiák) jár külön térítés nélkül (finanszírozási protokollok)
  • milyen eljárásrendben jár az ellátás (beutalás, területi elv stb.)
  • milyen finanszírozási kondíciókkal (költségmegosztás van-e)
  • milyen hozzáférési garanciákkal (térbeni és időbeli) jár az adott ellátás

A fenti dimenziók együttesen alkalmasak az ellátási csomag biztosításpolitikai szempontokat kielégítő meghatározására. Ehhez megfelelő politikai bátorságra is szükség van, mert ki kell tudni mondani, hogy a közösség mennyit tud szánni egy megmentett életévre.

Ha nem (kizárólag) állami ellátórendszerben, hanem szektorsemleges finanszírozásban gondolkozunk, akkor meg kell oldani az amortizációs költségek rendszerszintű, szektorsemleges beépítését.

Magánfinanszírozás

A magánfinanszírozás átalakításában az alábbi irányok fontosak

·        Az ún. out of pocket (aktuális likviditás terhére történő) költést minél nagyobb arányban kockázatkezelt finanszírozássá (magánbiztosítás, egészségpénztár, szervezett előtakarékosság stb.) kell alakítani.

  • Információ-szolgáltatással, piacfelügyelettel segíteni/javítani kell a magánfor­rások felhasználásának adekvanciáját és hatékonyságát (auragyógyászok, nem hatásos termékek kiszűrése)
  • Az egészségpénztáraknak várhatóan erősödik a szolgáltató (ellátásszervezés, információszolgáltatás, fogyasztóvédelem stb.) szerepe.
  • A magánbiztosításokban az alternatív és kiegészítő biztosítások egyformán fon­tosak lesznek. Vélhetően a két biztosítási forma együttműködése, egymásra épülése fog kialakulni a nem távoli jövőben. Ebben nem zárható ki magánbiz­tosítók részleges szerepvállalása a kötelező egészségbiztosításban. Ez a szerepvállalás nem azt jelenti, hogy privatizálható a társadalombiztosítás, hanem hogy közös szabályok szerint a  közpénzek és a magánfinanszírozás közösen hasznosulhasson.
    Egy korszerű, a két biztosítási rendszer együttélésére építő finanszírozási rend­szer erősen támaszkodik a kiegészítő biztosításokra. Ennek feltétele az ellátási csomag meghatározása és a piac normális (szabályozott) működése. A közszol­gáltatások működőképessége érdekében fontos az olyan szabályozási környezet, amelyben a magánfinanszírozás forrásaiból a közintézmények is részesülhetnek. Ennek is feltétele az ellátási csomag meghatározása, azaz a hálapénz alapú illegális vásárlás legális szolgáltatásvásárlássá alakítása.
  • A fentiek hatására (a szükséges béremeléssel együtt) a hálapénz szerepe mar­ginalizálódik, mert egyrészt legális szolgáltatásvásárlássá alakul, másrészt a transzparencia nagyban nehezíti a személyes érdekű befolyásolást.

Forráselosztás – szolgáltatásfinanszírozás

Az 1992/1993-ban bevezetett finanszírozás „lejátszott”, az elérhető előnyök realizálód­tak, most már a mellékhatások dominálnak. Az érdemi felülvizsgálat a minimum, de új elvek, új ösztönzők is kellenek. Ehhez több modellt kell megvizsgálni. A megújult finan­szírozásban bizonyosan meghatározó elv lesz:

  • A költség-gazdálkodás alapú érdekeltségi rendszerek újraélesztése (IBR elv) a nonprofit térségi gazdálkodási rendszer kialakításától a részleges fejkvóta alapú csoportpraxis finanszírozásig, illetve a diagnosztikus és terápiás kasszák ilyen szellemű összekötése,
  • krónikus betegségek esetében az epizód/tevékenység alapú finanszírozási modellből a hosszú távú ellátását támogató modellek felé elmozdulás,
  • minőségi/eredményességi indikátorok beépítése az intézményi és egyéni finanszírozásba,
  • szigorú, átlátható eljárásrendű befogadás-politika.

Az egészségügy dolgozói

Az erőforrás-hiányos egészségügyben a pénzhiánynál mára nagyobb gond a szakemberhiány.

A szakemberhiány kezelésének mindenképpen alapja a megfelelő bérezés és a tisztessé­ges szakmai- és munkakörnyezet biztosítása, de az alap-okok miatt a probléma kizárólag munkaerő-megtartással, visszacsábítással nem kezelhető.

A HR kérdés kezelésnek két fő csoportja:

  • Az egészségügy dolgozóinak jobb megbecsülése, munkakörülményeinek javítása
    • A megnövelt megbecsülés kifejezése bérben és egyéb ágazat-specifikus kedvezményekben (ágazati nyugdíj- és egészségpénztár, speciális egész­ségügyi lakástámogatás stb.)
    • Tiszta, átlátható működést teremtő egyértelmű elvárás-rendszer, a feudális viszonyoktól megszabadított munkakörnyezet.
  • Az ellátórendszer HR igényének csökkenése
    • Technológiai fejlődés eredményeinek intenzív alkalmazása (gépesítés, automatizálás, informatikai eszközök, telemedicina + felügyelet + tudás­megosztás alkalmazása)
    • Kompetencia-átrendezés az egészségügyi ellátók között (feladatok leadása a rövidebb képzésidejű, olcsóbb szintek felé)
    • A lakosság önellátó képességének, egészségtudatosságának javítása, ezzel a szükséglet és az inadekvát igénybevétel csökkentése (Dr.Info jellegű szolgáltatás)

Az egészségügy dolgozóinak társadalmi megbecsültsége és az egészségügy zavarmentes működése akkor állhat teljesen vissza, ha a rendszer megszabadul a hálapénz terhétől, orvos-orvos és orvos-beteg viszonyt mérgező hatásaitól.

Irányítás –szervezés

Az ágazat irányítása, ennek strukturálása többféle modellben is lehetséges. A modell alapvetően a mindenkori államszervezési elv derivátumaként értelmezhető, azaz az egészségügy nem lehet sziget a közigazgatásban. Több ország egészségügyi rendszeré­ből levonható tapasztalat, hogy a megfelelő szolidaritás-tartalmú alapmodellek közötti választásánál fontosabb a modell koherens kiépítése, ellenőrzött működtetése.

Magyarországon az ágazat (incl: betegek, állampolgárok) érdekei az alábbiakban foglalhatók össze:

  • Önálló egészségügyi minisztérium a közvetlen érdekérvényesítési lehetőség miatt
  •  Önálló, független, dekoncentrált államigazgatási szervként működő ÁNTSz
  •  Általában a szakmai előkészítés és egyéb államigazgatási feladatok kiszervezése független szakmai intézetekbe, ezáltal a minisztériumban jelentős létszám­csökkentés
  •  Az országos intézetek holdingszerű működésre bontása: az egyes szakterületekre önálló vezetőjű és kompetenciájú országos intézetek közös technikai és pénzügyi háttérszolgáltatással.
  •  Az Egészségbiztosítási Felügyelet Egészségügyi Felügyeletként újraindítása, amelyik nemcsak a biztosítókkal kapcsolatban álló, hanem minden egészségügyi szolgáltató tekintetében fogyasztóvédelmi és ellenőrzési feladatot lát el. Feladata az ágazati fogyasztóvédelem mellett a területi ellátásszervezők metodikai segítése és az indikátorok ellenőrzött és közérthető publiká­lása.
  •  Az ellátás-szervezésbe – irányításban a meghatározó megye-település szint helyett a régió-kistérség szintek szerepének a megerősítése.
  • Egy többszereplős, többszektorú, inkább ösztönzők, mint direktívák által irányított rendszerben felértékelődik az önszerveződés, a szakmai érdek-védelmi szervezetek és a betegszervezetek szerepe.
  • Az egészséggel kapcsolatos jogok jobb érvényesítése érdekében létre kell hozni az egészség-ombudsman intézményét, és a betegjogi képviseleti rendszert is ez alá a hivatal alá kell rendelni.

Olyan szabályozási kereteket kell kialakítani, amiben a MOK megtisztulva, szakmaiságban és funkciói­ban megerősödve az egészségpolitika és a szakmai (ön)ellenőrzés fontos szereplő­jévé válik, és a betegszervezetek egyrészt érdek- és fogyasztóvédelmi funkciót látnak el, de a betegcsoportoknak a beteg-edukációban, a civil segítés és információszolgáltatás támogatásában is jelentős szerepe lesz.

 

Budapest, 2017.

         
www.eski.hu || www.kincsesgyula.hu ||www.drinfo.hu|  |  || Gmail fiók